1. generáció: id. Horváth Ferenc, a brigádvezető
Nagypapám igen fiatalon megjárta a Don-kanyart, ami hatással volt az egész életére.
A háború után a család minden vagyonát elkobozták és a megélhetésüket biztosító fűrésztelepet is államosították, így mindent a nulláról kellett újrakezdeni.
A nagypapám ács-kőműves végzettségének köszönhetően szerencsére rengeteget dolgozhatott: szükség volt a tudására. Debrecenben a Nagytemplom környékén igen sok falban van benne a keze munkája.
Eleinte egyik szintén ács testvérével dolgozott együtt, de szorgalmának és erőfeszítéseinek hála az ötvenes években brigádvezető lett.
Sosem volt magányos harcos, mindig is csoportban gondolkodott, az egyéni teljesítmény helyett a közösen elvégzett munkában hitt.